Múlt hét csütörtökön végre elérkezett a várva-várt pillanat: megcsörrent a telefonom, és a számból rögtön tudtam, hogy Ők azok, és azért hívnak, hogy jelezzék: mehetek. Végre! Igen! Még 2007 októberében pályáztam meg egy ösztöndíjat a MÖB-ön keresztül Mexikóba... és a várakozás hosszú percei nyomán már-már megingott a hitem abban, hogy valóra válik egyszer majd az álmom.

Közben kitört a gazdasági világválság, a mexikói követségen meg mostanáig csak hallgattak, mint a bárányok; hiába próbáltam meg őket időről-időre szóra bírni, ellenálltak a telefonbetyár támadásaimnak. Tehát az igyunk-előre-a-medve-bőrére álmodozva szárnyalás elmaradt, mivel úgy voltam vele: akkor lelkesedem majd, ha a tüdőm Mexikóváros szmogos levegőjével lesz telis-teli.

És ez immár valóság lesz: hacsak nem pottyan valamiféle tégla a fejemre az elkövetkezendő egy hónapban, március 11-én repülök Mexikóba. Juppijéééé!!!! :)